Nem tudtuk, hogy mit tegyünk. De tényleg.
Ugorjunk bele egy szép, nagy, szinte minden tekintetben megfelelő telekbe olyan áron, amit nem biztos hogy meg kellene engedni magunknak, avagy térjünk vissza a sokat emlegetett 'temetős' telekre. Jó helyen van az, meg olcsó is, majd megszokjuk...

Persze, hogy a 3 nap is helyszíni szemlével és a net túrásával telt.
Egy ilyen utunk alkalmával eszembe jutott, hogy volt egy telek amit még csak kívülről láttunk. Régi falusias környezetben, 2-3 utcára az eddig mustrált újépítésű területektől. Nincs mit veszítenünk, nézzük hát meg.
Egyeztettünk oda is egy időpontot. Az átfutási idő alatt megvizsgáltuk a területet térkép alapon is: ovi suli közel, utca csendes, kisforgalmú, bolt a sarkon, tömegközlekedés - vonat - 10 perc séta. Egész jó. 

Eljött a megtekintés napja. Telek előtt találkozó, bájcsevej, bemenetel. A ház előtt a járdánál szép szál meggyfa sok zöld bogyesszel rajta.
Szép nagy régi paraztház áll az oldalában tele kisebb nagyobb repedésekkel (nem értek a lovakhoz - hátha menthető egy része, nemkén' mindent lebontani, jól jönne egy 'ajándék' kocsibeálló és tároló). Kert végében meggyfa, utána egy hatalmas diófa magasodik. Huh, ez tetszik! Az ingatlanos a kerítés irányába mutat, hogy a kert még csak ott kezdődik. Áhá! még egy 100méteres hosszon fut a birtok fel a dombra. Nagyszerű! De szép is ez! Bár a miénk lehetne...

Fél óra sétálgatás után illedelmesen elköszöntünk, majd vigyorogva távoztunk. Megtaláltuk!
Gyors egymás közötti egyeztetést követően eldöntöttük: ennek az árából próbálunk alkudni, majd lesz ami lesz, belevágunk! Természetesen a másikat még nem mondjuk vissza addig, amíg nincs egy papírunk ami bizonyítja, hogy komolyak a szándékaink ezzel kapcsolatban. Hívtuk is az ingatlanost, hogy alkudjunk meg. Sikerült is pár százalékkal lejebb faragni az árat. Zseniális!

Szombatot írtunk, így tervek szerint hétfőn-kedden papírozhattuk is a szóbeli megállapodásunkat.

Hát hogyne! Kezdődik a móka! Még csak vasárnap van, de már csörög is a telefonom. Az ingatlanos az. A tulajjal beszélt és kiderült, hogy a telek örökség, így még van rajta némi illeték amit ki kell fizetni, ha most adják el. Így vagy kifizetjük a fennálló állambácsi felé irányuló pénzt, vagy eladják másnak! Persze! 24 órán belül előkerült egy másik vevő is, aki már azonnal fizetne érte (a lovakat már bepróbálta a szin alá, hétfőn reggel megy a hivatalba, hogy megbizonyosodjon arról, hogy lehet ott lovakat tartania)! Így aki hamarabb foglalózza, az viszi! Micsoda húzás! Ezt nevezem!

Kockáztassunk? Blöffölnek? Valós a kihívás? Kitduja... Nemérdekel... Kell!

Így hétfőn az első dolgunk az volt, hogy némi pénz társaságában (~2%) felkeressük a tulajt és az ingatlanost, hogy némi foglalót helyezzünk el zsebeikben. Meg is vagyunk!

Egy kanyarral elmentünk a másik ingatlanoshoz is, akinél az előző telekre tettünk ajánlatot. Visszamondtuk. Másnapra az ott fizetett pénz a számlánkunk volt újra.

Ráfordultunk a célegyenesre!