A telek megvolt. kis összeggel, de foglalózva.

Mivel nem volt saját ügyvédünk így az ingatlanos ajánlott egy helyi ügyvédet, akivel együtt szokott dolgozni az eladásokkor. Fel is vettük vele a kapcsolatot. Kedves, segítőkész asszonyság, ráadásul a helyi földhivatal épületében dolgozik, ami később  javunkra vállhat. Elfogadható, bő 1%-ért vállalta a papírmunka lebonyolítását.

Mint kiderült, a telken álló bontandó ház miatt a szerződéskötés után állambácsi felé 4% illetéket (?) kellett volna fizetnünk, így kitaláltuk, hogy amennyiben a tulajdonosok (merthogy kettő is van belőlük) belemennek, akkor meghatalmazással mi elbontatjuk a mostani házat. Így is úgy is le akartuk bontani (mert újat építenénk a helyére), így megspórolva pár százast jobbnak láttuk, ha elébe megyünk a dolgoknak és már építési telekként vesszük meg az ingatlant.

Ezt a tervet az egyik tulajdonossal sikerült is pillanatok alatt egyeztetni, szónélkül belement, hogy a teljes összeg kifizetése előtt garázdálkodjunk a telkén. Igenáááám! De jött a II. számú tulaj, aki aggodalmát fejezte ki tervünkkel kapcsolatban. Mi van ha a bontás közben valaki megsérül? Kinek a felelőssége? Nem tetszik ez az egész neki. Biztos adót akarunk csalni! Hogy mivan!? Ott állunk kézpénzzel a zsebünkben várva arra, hogy odaadhassuk neki (persze a bontás után), ő meg vacilál, hogy nekünk adja-e el vagy sem... Kér egy hét gondolkodási időt... A vele folytatott telefonbeszélgetés után nem jutottam szóhoz. Nem értettem. Most akkor el akarja adni a telket vagy sem?! Egyszerűen egyszerű....

A következő egy hétben otthon ültünk és tanakodtunk, hogy mi tévők legyünk ha nem megy bele az üzletbe. Beszéltünk a másik tulajjal, hogy próbáljon meg a testvérére hatni. Beszéltünk az ingatlanossal, hogy győzze már meg hogy az eladásra kínált ingatnlaját adja már el. Kértük az ügyvédet, hogy nyugtassa meg, minden törvényesen zajlik.... És csak vártunk... egy hetet...

Az egy hét elteltével hív az ügyvéd, hogy nem lesz itt semmi gond, menjünk majd szerződni. A mi verziónknak megfelelően elő is készítette a papírokat, átküldte mailben, hogy tanulmányozzuk. Minden rendben volt rajta, így jeleztük, hogy aláírnánk.

Pár nap elteltével létre is jött a találkozó. Ott volt mindenki. Már csak a polgármester hiányzott a ceremóniáról.

A vételár egy részét ugye korábban már kifizettük (az első papír írásakor), egy újabb 30%-ot helyben ügyvédi letétbe tettünk. A maradékra pedig a bank felé jelezzük igényünket, hogy jó lenne, ha támogatná az akciónkat. A bankokkal korábban is egyeztettem már, akadálya nem volt a tranzakciónak - legfeljebb az összeg a kérdés, mennyit ér nekik a telek. Így a szerződésbe az került, hogy a maradék összeget a bank utalja majd, mi pedig kiegészítjük még a fennmaradó különbözetet.

Kézfogás, hazamenetel!

Ja igen, a szerződésbenbe 2 hónapnyi időt szabtunk meg arra, hogy a házat elbontassuk, a telket átminősítsük és a banktól pénzt csikarjunk ki. Bőven soknak tűnt.....